Fajtamentés

A szánhúzófajták megrögzött kedvelői mind tudják, hogy ezek a kutyák gyönyörűek, de emellett rettenetesen önfejűek, nem alkalmasak házőrzésre, gyilkolják a kisállatokat és emellett még szökősek is. Ezen tulajdonságaik miatt sok szánhúzó kóborol az utcákon, és rengetegen vannak a menhelyeken és sintértelepeken, ahol szinte semmi esélyük sorsuk jobbra fordulására, pedig mindannyian megérdemelnék a szerető gazdát, végleges otthont. Sokuk nem is megszökött, hanem a kedves "gazdája, tenyésztője" kidobta, vagy leadta egy sintértelepen.

Aki szeretne tenni a szánhúzókutyákért, az alábbiakban tudna segíteni:
Szükség lenne segítőkre, átmeneti befogadókra, végleges befogadó gazdákra, pénzbeli segítségre (az új gazdához kerülés előtt minden kutyát ivartalanítani kell az újabb gazdátlan kutyák létrejöttének megakadályozása érdekében), tápbeli segítségre és információ továbbításra. Kérjük, hogy aki bármiben tud segíteni, jelentkezzen a fajtamentőknél. (Persze főként arra lenne szükség, hogy csak az tenyésszen, aki fajtajobbítási céllal tenyészt, és nem csak pénzszerzés céljából.

EGYEDI AZONOSÍTÁS / MIKROCHIP /

Az egyedi azonosítás fontos a tulajdonjog igazolása, a tenyésztés, és egészségügyi szempontból is. Az állatok egyedi azonosítása nem 21. századi találmány, haszonállatoknál évszázadok óta használják az adott korban rendelkezésre álló, nem éppen fájdalommentes eszközökkel. A gazdák a saját állataikat korábban tüzes vassal bélyegezték meg, de nem sokkal finomabb módszer az sem, ha a tehenek fülébe bilétát raknak... A kedvtelésből tartott állatok egyedi azonosítása sokáig a fajtatiszta kutyák kiváltsága volt, tetoválási szám alapján regisztrálták az ebeket a tenyésztő szervezetek. A keverék kutyák semmiféle azonosítóval nem rendelkeztek, ha külföldre utaztak a gazdival, akkor a hatósági állatorvosi igazolásban egy hozzávetőleges leírás azonosította a kutyát.
A mikrochip feltalálása az, ami alapjaiban megváltoztatja az állatok egyedi azonosításának rendszerét. Önmagában a lehetőség semmit nem ér, annak használatát szorgalmazni kell, vagy kötelezővé kell tenni. Az Európai Unió szabályozása két területen teszi a jövőben kötelezővé a mikrochip használatát: az állatok utaztatásánál, és a tenyésztésben. A türelmi időben egyedi azonosítóként elfogadják a jól olvasható tetoválást, annak hiányában már most is csak mikrochipet lehet alkalmazni. Az uniós ajánlás alapján országonként az illetékes minisztérium - nálunk az FVM - szabályozza részletesen a kedvtelésből tartott állatok szállítására, tenyésztésére vonatkozó kérdéseket, ennek kapcsán az egyedi azonosítást. Európában egységesen az ISO 11784 szabványnak megfelelő mikrochipet kell alkalmazni.

Attól, hogy valami nem kötelező, még lehet hasznos és követendő! Egy mikrochippel rendelkező, megfelelően regisztrált kutya a megtalálást követően 5-10 perc alatt visszajuttatható a gazdájához!
Aki még nem veszített el kutyát, az nem tudja mivel jár... az idegeskedés, a kutya keresésére fordított idő és pénz, és nem utolsó sorban az amit a kutya ezalatt átél - csavargás, éhezés, félelem, fagyoskodás, menhelyen, gyepmesteri telepen töltött idő, összeszedett betegségek, sérülések - megspórolható egy párezer forintos eszközzel!

Az IVARTALANITÁSRÓL

MINDEN ÉVBEN VAN ORSZÁGOS IVARTALANÍTÁSI AKCIÓ.
ÉRDEKLŐDJÖN AZ ÁLLATORVOSOKNÁL, VAGY AZ ÁLLATVÉDŐ SZERVEZETEKNÉL!


KÖLYÖKINFO

Tisztelt - leendő - kutyatulajdonosok, kérjük, hogy vásárlás előtt olvassák el az alábbi tájékoztatót:

TISZTELT KUTYAVÁSÁRLÓK,
LEENDŐ KUTYATULAJDONOSOK!

A fajtatiszta ebtenyésztés megvalósítása érdekében 1911-ben 95 éve, hogy a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete megteremtette a Magyar Ebtörzskönyvet. Az ebtörzskönyv fontosságát Ilosvai Lajos Károly a MEOE akkori ügyvezető titkára így foglalta össze:
„A törzskönyvezés célja a tisztán tenyésztett ebek nyilvántartása…”
95 év elteltével is igazak e mondatok, mert az Önök által vásárolt kutyakölykök fajtatisztaságát a MEOE által kiadott és hitelesített származási lap igazolja!
Kérjük Önöket, ne vásároljanak származási lap és egyedi megjelölés nélkül fajtatisztának mondott kiskutyát! A MEOE tenyésztői nagy múltú és eredményes kinológiai kultúrával rendelkeznek, munkásságukat a több generáción keresztül dokumentált származási lappal ellátott kutyák bizonyítják. A tőlük vett kiskutyák abban különböznek az utcán, piacon, stb. árusított kölyköktől, hogy a fajtatisztaságot tudják biztosítani Önnek a származási lappal és egyedi megjelöléssel, ezzel nyomon lehet követni a genetikai hátteret (mellyel kiszűrhetők az örökletes betegségek), valamint a tenyésztő neve, lakcíme is fel van tüntetve a kapcsolattartás céljából. Az egészségügyi könyv is nagyon szükséges mindezekhez, hiszen ezzel dokumentálják a törvény által előírt kötelező féregtelenítésre, oltásokra vonatkozó adatokat, mely az egészségvédelem szempontjából elengedhetetlenek.
A kiskutya vételáránál a származási lap kiváltása csekély összegnek számít a többi költséghez képest, viszont az „igazi” tenyésztők munkájuk eredményét ezzel igazolják!
Egy kölyökkutya vásárlása hosszú évekre szóló felelősségteljes döntést igényel. Ha Ön úgy gondolja, hogy egy fajtatiszta ebet kíván vásárolni, akkor ragaszkodjon a származási igazoláshoz!
Kérjük forduljon bizalommal a MEOE fajtaklubjaihoz, vidéki szervezeteihez – akik az ország minden pontján megtalálhatóak-, segítenek Önöknek megfelelő tenyésztők ajánlásával, hogy a család hosszú éveken át egészséges, szép küllemű kutyával élhesse életét!

SZOCIALIZÁCIÓ

A kölyökkor a legkritikusabb időszak a kutyák életében. Amit ebben a korban elmulasztunk, az kihat a kutya a életére, viselkedésére, egész életében.
Egy jól szocializált kutya könnyen alkalmazkodik minden élethelyzethez és kellemes társaságunk lesz élete során. Nem fél és nem reagál semmire kiszámíthatatlanul, agresszíven, amivel a mindennapi életben találkozik. Ezzel szemben a nem megfelelően szocializált kutya nem megbízható, gyakran éppen félelemből fakadóan harap meg valakit. Sokkal nehezebb őket tanítani és általánosságban mondva sokkal kevésbé bizonyulnak kellemes társnak az életünkben. Nehezen alkalmazkodnak a hirtelen adódott helyzetekhez, és akár egy rutin vizsgálat az állatorvosnál is rémálom lesz nemcsak a kutya számára, hanem a magunk és az orvos számára is. Ne hagyjuk, hogy ez történjen kutyánkkal és velünk! Kezdjük el kölyökkutyánk szocializálását azonnal! A kölykök legfogékonyabb életszakasza lezárul három hónapos korában, tehát még ez előtt meg kell kezdenünk a szocializálását. Minél később fogunk hozzá, annál nehezebb dolgunk lesz, annál több időnkbe, energiánkba és türelmünkbe telik, hogy olyan felnőtt kutya váljon a kiskutyánkból, akit bárhova nyugodtan magunkkal vihetünk...

MIT TEGYÜNK?
Gondoskodjunk róla, hogy az alábbiakban felsorolt helyzetek mind kellemes, soha nem ijesztő emlékként vésődjenek be kutyánk emlékezetébe. Ha a kölyök első találkozása egy helyzettel fájdalmas vagy ijesztő, elronthatunk mindent. Kutyánkban fóbia alakulhat ki az eset kapcsán, amely akár egész életére megmarad. Inkább lassan, óvatosan ismertessük meg a különböző helyzetekkel, minthogy kapkodva hibát kövessünk el.
Hívjunk meg barátokat magunkhoz, hogy megismerkedjen velük a kiskutyánk. Legyen köztük férfi, nő, idős ember és kisgyerek is.
 
Látogassunk meg, vagy hívjunk meg magunkhoz barátságos, egészséges, oltott felnőtt kutyákat, kölyökkutyákat, vagy akár macskákat, akik ismerten barátságosak a kutyákkal.
 
Vigyük el kiskutyánkat parkokba, bevásárló központokba, aluljáróba, sétáljunk zajos iskolaudvar felé, egyszóval olyan helyekre, ahol sok ember van, különböző zajok vannak.
 
Vigyük el kiskutyánkat rövid autóutakra, engedjük, hogy kutyánk az ablakon keresztül figyelje a mozgó világot.
 
Tegyünk le a szobában egy kinyitott esernyőt, táskát, dobozokat, porszívót, és bíztassuk arra, hogy ezeket a tárgyakat megvizsgálhassa, megszagolgassa.
 
Szembesítsük furcsa helyzetekkel a kiskutyát: tegyünk egy széket, vasalódeszkát a földre felborítva, majd következő nap rendesen felállítva.
 
Ismertessük meg a kicsit különféle zajokkal. A nagyon hangos, éles, kellemetlen zajokkal először csak megfelelő távolságból ismerkedjünk, később fokozatosan egyre közelebb vihetjük hozzá a kutyát.
 
Szoktassuk hozzá a kiskutyát a fésülgetéshez, fürdetéshez, körömvágáshoz, ahhoz, hogy megnézegetjük a fogait, füleit tappancsait és egyéb testrészeit.
 
Tanítsuk meg lépcsőn fel- és lefele közlekedni (felfelé általában könnyen megy, de lefelé...???).
 
Fokozatosan szoktassuk hozzá mindenhez, amit szeretnénk, hogy ismerjen (tömegközlekedés, egyéb állatok, kerekesszék stb.)
 
MIT NE TEGYÜNK?
Amíg az alapoltásokat nem kapta meg a kicsi, ne vigyük kiskutyánkat olyan helyre, ahol ismeretlen állatok is járhattak korábban. Ne hívjunk meg magunkhoz olyan kutyákat közös játék, ismerkedés céljából, akiket nem ismerünk jól, nincsenek rendszeresen oltva, vagy esetleg betegnek látszanak.
 
Ne jutalmazzuk az ijedt viselkedésért. Nyugtassuk meg és bíztassuk, de ne dicsérjük. Teljesen normális ha a kölyök visszafogottan, óvatosan közelít új dolgokhoz, ismeretlen tárgyakhoz, állatokhoz, emberekhez.
 
Próbáljuk elkerülni a félelmetes, ijesztő, esetleg fájdalmas tapasztalatokat .
 
Ne erőszakoljuk rá a kiskutyára az új helyzeteket. Legyünk mellette, hívogassuk, bíztassuk, de ne lökjük soha erőszakkal az ismeretlen dolog felé. Az a dolgunk, hogy lehetőséget biztosítsunk a számára, hogy az új dolgokkal megismerkedjen.
 
Ne szervezzük túl sűrűre a kiskutya szocializációs programját. A kiskutyáknak sok pihenésre, alvásra van szüksége. Sokkal hasznosabb, ha gyakori, rövid gyakorlatokat tartunk a kicsivel, mintha egy nap alatt szeretnénk vele mindent megismertetni.
 
Ne várjunk a kölyök szocializációjával! Kezdjük el azonnal! Minden napért kár, amit kihasználatlanul hagyunk.

  MA  MEGMENTETTEM  EGY  EMBERT !

A pillantásunk találkozott, amikor az én folyosómon sétált és benézett a kennelekbe. Azonnal éreztem, hogy gondterhelt és szomorú és, hogy segítenem kell neki.
Elkezdtem csóválni a farkam, de nem túl gyorsan, nehogy megijesszem.
Amikor megállt nálam, úgy álltam, hogy ne lássa hátul a kis balesetet, ami aznap történt velem. Nem akartam, hogy tudja, hogy ma még nem sétáltattak. A gondozóknak itt rengeteg dolguk van és nem akartam, hogy rosszat gondoljon róluk.
Amikor elolvasta az ajtón a leírásomat és a múltamat, reméltem, hogy az nem szomorítja el öt nagyon. Én már csak elöre tudok nézni és szeretnék valakit szeretni és valakinek sokat jelenteni.
Leguggolt hozzám és gyengéden cuppogott. Én hozzányomtam a vállamat és a fejemet a rácsokhoz, hogy megnyugtassam. Az ujjai elkezdték simogatni a nyakamat, sürgösen társaságra volt szüksége.
Egy könnycsepp gördült végig az arcán és én felemeltem a mancsomat, hogy biztosítsam arról, hogy minden rendbe fog jönni.
Röviddel ezután kinyílt a kennel ajtaja és olyan ragyogó mosoly töltötte be az arcát, hogy én rögtön a karjai közé ugrottam.
Megígértem neki, hogy nálam biztonságban lesz.
Megígértem neki, hogy mindig kísérni fogom.
Megígértem neki, hogy mindent meg fogok tenni, hogy a mosoly az arcáról és a szeme csillogása soha ne tünjön el.
Óriási szerencsém volt, hogy pont az én folyosómon sétált.
És hányan vannak még odakint, akik ezeken a folyosókon még nem jártak.
Mennyien vannak, akiket még meg kell menteni.
Nekem sikerült legalább egyet megmenteni közülük.

Ma megmentettem egy embert! /

forrás,  NOÉ  ÁLLATOTTHON